Nincs szükség az amerikai akció-katasztrófa filmekből ismert, nagyszabású válságelhárító csinnadrattára.
A szélütés előfordulási gyakorisága egyre nő, az Egészségügyi Világszervezet prognózisa szerint 2020-ra a szívbetegségek és a stroke vezetik majd a világon a rokkantsági és haláloki listát, ekkorra már évi 20 millió fölé emelkedhet az agyvérzés halálos áldozatainak száma.
Vélhetőleg világméretű botrány kerekedne, ha Európában felütné a fejét egy ismeretlen okú, az agyat érintő kórforma, amelyben évente négy millióan betegednének meg, másfél millióan meghalnának, miközben a túlélők harminc százaléka egész további életére rokkant maradna. Márpedig nagyjából ez a helyzet, azzal a kis különbséggel, hogy a kórforma oka nagyon is ismert, ráadásul kialakulása – szakmai értelemben – meglepően egyszerűen megelőzhető, nincs szükség az amerikai akció-katasztrófa filmekből ismert, nagyszabású válságelhárító csinnadrattára. Megoldható volna például rendszeres vérnyomás-ellenőrzéssel, magának a magasvérnyomás-betegség kialakulásának megelőzésével, illetve a már meglévő hipertónia szakszerű és valóban hatékony, az orvos és betege együttműködését feltételező, életmódváltással kombinált kezelésével. Nos, ez valóban unalmasabb, bár legalább annyira lehetetlennek tűnő küldetés.
Ha világméretű botrány nem kerekedik is, a szakmai és civil szervezetek évek óta forszírozzák hatékonyabb nemzeti és nemzetközi megelőző programok elindítását, legutóbb 2003-ban született az Európa Parlamentben 10 pontos akcióterv az európai stroke-katasztrófa megelőzését szolgáló tennivalókról. A Stroke Szövetség Európáért nevű nemzetközi civil szervezet pedig ma, az Európai Stroke Napon nyújt át az Európa Parlament kijelölt képviselőinek petíciót, amelyben arra hívják fel mind az Unió, mind a tagországok döntéshozóinak figyelmét, hogy a kontinens 3. leggyakrabban halálhoz, illetve rokkantsághoz vezető betegsége, a szélütés kialakulása megelőzhető volna. A beadványt eddig tíz országban több mint 3000 orvos és beteg írta alá, hangsúlyozva: határozottabb cselekvést várnának az érrendszert érintő katasztrófák megelőzésének állami és szakmai támogatásában – hangzott el egy mai, a témához kapcsolódó tájékoztatón.
2005-ben Európában négymillió új szélütéses esetet láttak el, közülük másfélmillió végződött halállal, s a beteget, a családokat és az egész társadalmat nyomasztó terheket csupán abban az évben 15 millió stroke-túlélő esetében kellett vállalni. Az agyi érkatasztrófa még gyakoribb az újonnan csatlakozott közép-kelet európai országokban, és kifejezetten sok hazánkban, ahol 2003-ban csaknem 160 ezren kaptak szélütést, és 18 ezren veszítették életüket agyvérzés miatt. A statisztikák mutatta átlagos trend szerint a férfiak öt esztendővel hamarabb kapják a stroke-ot, mint a nők, aminek súlyos szociális következményei is vannak: a szélütés miatt lebénult, önellátásra képtelen 60-65 éves férfi mellett még ott áll az őt ápolni képes nő, ám a 70-73 éves stroke-beteg nő már vagy özvegy, vagy férje nincs olyan egészségi állapotban, hogy ellássa ezt a szakképzetteknek sem könnyű feladatot. Igaz, a betegek 25 százaléka fiatalabb hatvan évesnél, 8 százalékuk még ötven sincs, amikor az agyvérzés okozta bénulás rájuk tör – ismertette a statisztikát Dr. Csiba László neurológus, egyetemi tanár, a Stroke Társaság elnöke.
[/
Mint minden, az életmóddal is összefüggő, tehát megelőzhető, illetve ismétlődő betegség, a stroke is tág teret nyújt a felelősség tologatására. Ami az államét illeti: a Magyar Stroke Társaság, a Neurológiai Szakmai Kollégium és az országos intézet közösen kidolgozott programja szerint legalább 23-25 olyan, specializált stroke egységet kellene kialakítani, amelyet a mentő negyven percen belül elér, s ahol intenzív terápiás háttérrel valóban szakszerű ellátás indul. Mivel a tudomány jelen állása szerint leghatékonyabb, vérrögoldó kezelés hátrom órán belüli megindításához CT-vizsgálat kell, ezért e centrumokban non-stop üzemelő CT és a leletet értelmezni tudó, a beavatkozás veszélyeit és előnyeit mérlegelni tudó szakember szükséges: az első néhány óra történései nem csak az életben maradás esélyét, hanem a túlélés minőségét is meghatározza. A betegek felét nem közvetlenül a stroke, hanem a nyomában fellépő trombózis és tüdőembólia miatt veszítjük el – tette hozzá a főorvos.
A javaslat szerint át kellene alakítani a mentőszállítási rendszert: mivel a stroke fájdalmatlan, ezért ma nem élvez elsőbbséget a szállításban, annak dacára, hogy az ellátás kimenetele időfüggő. Mint megtudtuk, ma kb. 30 olyan osztály működik az országban, amelyik stroke-ellátó részlegnek tekinti magát, de Csiba tanár úr szerint mindössze hat-hét felel meg valóban a fent vázolt követelményeknek. Mi több, a stroke-os betegek kevesebb, mint 50 százalékát nem stroke-osztályon vagy neurológiai osztályon kezelik.
Persze ugyanezen okok miatt a betegeknek (potenciális betegeknek) és hozzátartozóiknak is súlyos a felelősségük, s nem csak a stroke-hoz vezető érelmeszesedés folyamatában játszott szerepükre gondol a szakorvos. A hazai statisztika szerint a szélütés leggyakrabban hétvégén következik be, ami nem jelenti azt, hogy a valóságban akkor történik. A hét közben jelentkező enyhébb, bizonytalan, figyelmen kívül hagyott tünetekből lesz ekkorra ájulás, bénulás, ekkor hívják először a mentőt – jó esetben. Sok beteg ugyanis a zsibbadás, kettős látás, egyéb látászavar, hányinger, nyelészavar és hasonló panaszok jelentkezésekor először a háziorvost hívja és várja órákig, késlekedésével rontva a túlélés és felépülés esélyét. Mint a szakorvos elmondta: a szakembereknek a STROKE betűszó is lehetne, azt jelenti: Sürgős – Telefon – Rögtön – Omsz – Kórházi Ellátás.
Bár a szélütés, az infarktus és az alsóvégtagi érszűkület ugyanannak a globális folyamatnak, az érelmeszesedésnek a szervezet más-más pontján való jelentkezése, s ezért a kialakulásában szerepet játszó tényezők azonosak, mégsem egyformán felelősek. A stroke-esetek kétharmada mögött a kezeletlen hipertónia áll, a hatékony kezelés (gyógyszer-mozgás, súlycsökkentés, dohányzásról való leszokás) önmagában 40 százalékban csökkentené a szélütés kockázatát, míg az infarktusét ugyanez a tényező csak 20 százalékban befolyásolja.
Mégis, hat hónappal az érrendszeri betegség elhárítását szolgáló kórházi terápia után minden ötödik beteg dohányzik, minden negyedik túlsúlyos, minden másodiknak magas a vérnyomása, egy évvel a zárójelentés után pedig már az előírt, prevenciós aszpirint is csak 40 százalékuk szedi.
Komornik Vera, weborvos.hu