Stroke után – tanácsok egy laikustól

Stroke után – tanácsok egy laikustól

 epilepsy-623346_640

A stroke-ot szenvedett betegek többsége nem épül fel olyan mértékben, amennyire felépülhetne megfelelő odafigyelés és tájékoztatás esetén. Ez a probléma évente ezrek életminőségét rontja le jelentős mértékben.

Figyelem, az alábbi tapasztalatok és tanácsok nem orvostól származnak! Nem helyettesítik a szakorvosi kezelést, a szakorvosokkal való konzultációt. Meg kell ugyanakkor jegyeznem, hogy a szakorvosoktól mindennek a töredékét sem kaptam meg tájékoztatásképpen. Úgyhogy valójában de.

A tény, hogy az orvosok nem adják meg a kellő tájékoztatást, azt eredményezi, hogy a hanyagság/időhiány/szakmai érdektelenség miatt a betegek többsége csak részben épül fel, sokkal alacsonyabb minőségű életet lesz kénytelen élni a részleges felépülés után. Ez rájuk is és családjukra is jóval nagyob terhet ró, mint ami szükséges volna. Természetesen tisztelet a kivételnek, a lelkiismeretes orvosoknak.

Édesapám szívműtét közben kapott stroke-ot, amit egy hosszú felgyógyulás követett. Bár még messze van régi önmagától, viszonylag gyors felépülése arra ösztönöz, hogy másokkal is megosszam tapasztalataimat. Úgy gondolom, hogy az itt közölt ismeretek segíthetnek más stroke-on átesett betegeknek a gyorsabb és teljesebb gyógyulásban. Az alábbi tapasztalatok csak a mi esetünkre vonatkoznak, számos olyan károsodás jelentkezhet stroke-os betegeknél, amelyekre itt nem talál megoldási javaslatot. A mi esetünkben a jobb oldali mozgás funkciója tűnt el hetekre, majd tért vissza fokozatosan a vártnál jóval nagyobb mértékben.

Összefoglaló

A stroke eredményeképpen egyes agyi területek elhalnak, így a hozzájuk kapcsolt testi funkciók is eltűnnek. Ezek a funkciók gyakran mozgáshoz, egyes végtagok koordinációjához kapcsolódnak, ezért bénulás, vagy ahhoz közeli testi állapot alakul ki.

A lényeg, hogy – bár sokan ezt nem tudják elképzelni még az orvosok közül sem – ezek a funkciók nagymértékben helyreállíthatóak. Ha az orvosok szerint egy gyenge mozgásos, részben bénult állapot már nem javítható, akkor kell összekapja magát a család. Akkor leszel kénytelen laikusként meggyógyítani a hozzátartozódat – már ha elhiszed amit pl. itt írok.

Képzeld el a beteg helyzetét, próbáld meg megérteni a stroke által okozott problémát. Tornáztasd a beteget amennyit csak tudod. Az első időszakban, amíg a beteg nem képes az aktív mozgásra, naponta többször mozgasd a passzív végtagokat.

 A passzív mozgatás az agy érzékelésén keresztül segít visszatanítani az aktív mozgatás funkcióját.

 Masszírozd főleg az ujjvégeket (kéz és láb), szerezd be az idegrendszert helyreállító táplálék kiegészítőket. Csak a legszükségesebb mértékben használjátok az egyoldali támbotot és kerüljétek a kar felkötését! Tájékozódj Te magad és ne csak az orvosoktól várd a gyógyulást!

treatment-1327811_640

Mi a stroke?

A meghatározást sok helyen megtalálhatjuk, ezért itt csak röviden írok róla: a stroke – vagy más néven agyérgörcs – alakulhat ki érelzáródás, vagy bevérzés eredményeképpen. Mindkét esetben megfigyelhető, hogy egyes agyi területek időlegesen, vagy végleg megszűnnek működni, utóbbi esetben az érintett agyszövetek elhalnak. Az elhalás következtében a betegnél kiesnek bizonyos funkciók, ez lehet beszéd, gondolkodás, mozgás, vagy vegetatív funkciók (nyelés, vizelet és széklet visszatartás). Hogy mely funkció esik ki, az attól függ, hogy milyen központokat érintett az elhalás. Az agyérgörcs általában az egyik, vagy a másik agyféltekét érinti erősebben, ezért a tünetek is gyakran féloldalasak, az érintett féltekétől függően. A tünet a mozgás funkciók esetén lehet gyengeség, súlyos esetben bénulás.

Az agy plaszticitásának, rugalmasságának köszönhetően az így kieső funkciókat átvehetik más agyterületek, így ezek a funkciók idővel helyreállhatnak. Idősebb korban az agy plaszticitása, feladat átvevő tulajdonsága csökken.

Problémák általában és konkrétan a stroke kezelése kapcsán

A kezelések során orvosok gyakran még az alapvető tájékoztatást sem adják meg a hozzátartozóknak. Nyilván sokaknak volt már olyan érzése, hogy a saját, vagy hozzátartozójának betegsége mintha csak az orvosra tartozna. Pedig a nyugati orvostudománynak komoly elmaradásai vannak abban a tekintetben, hogy megértse egyes betegségek okait, lényegét és gyógyításának módjait. Nem mondhatjuk, hogy az orvosok uralnák az emberi szervezet gyógyítását, hogy mindenre tudnák a választ. Elbizakodottságra tehát nem sok okuk van. Ennek ellenére, vagy talán éppen ezért nagyon sok orvos nem tekinti partnernek a beteget, vagy annak hozzátartozóit. Természetesen az emberek részéről is kialakult egy szerencsétlen hozzáállás, miszerint a családtagjuk sorsát, vagy a saját sorsukat az orvosok kezébe adják, passzívan elviselve a kezelést, legyen az sikeres, vagy sikertelen. Mindez nem szolgálja a gyógyulást.

A stroke-on átesett betegek súlyosabb esetben magatehetetlenek. Még ha tudatuknál vannak sem értik mi történik velük, miért nem működnek egyes testi, vagy szellemi funkcióik. Ebben az ijesztő helyzetben szinte teljesen a külvilágra vannak utalva. Ilyenkor egy sajnálkozó rokon, vagy egy időhiányos orvos elég kevés segítség. A nem kellően támogató környezet depressziót, beletörődést eredményezhet, ami aztán tovább csökkenti a gyógyulás esélyeit.

 Egy újabb liter narancslé, vagy további 3 banán nem sokat segít a beteg felépülésében!

 A megszokott látogatói hozzáállás passzív, azaz beszélgetésre és kisebb segítségekre (etetés, itatás) korlátozódik. Ez elegendő lehet egyes más betegségek esetén, de meggyőződésem, hogy stroke-os betegeknél kevés, és oda vezethet, hogy a beteg nem épül fel teljesen, sőt sokkal rosszabb állapotban marad, mint amit segítséggel elérhetne. Ezért írom mindezt.

nurse-821858_640

 Hogyan kell elképzelni egy funkció kiesést?

Ha valamilyen alapvető funkciónk nem működik, azt úgy képzeljük el, mintha a módját sem tudnánk, mintha nem emlékeznénk rá milyen volt, amikor működött.

Vegyük a mozgást: Ha a beteg nem képes megmozdítani a kezét, az nem olyan, mintha gyenge volna a kéz. Az olyan, mintha azt sem tudnánk, hogyan kell kiadni a parancsot. Emlékezhetünk, hogy korábban hogyan mozogtunk, de hogy azt hogyan hozzuk vissza újra, na az megoldhatatlannak feladatnak tűnik. És ez még csak a végtagok mozgása, ami egy látható és egyszerű funkció. Ennél jóval keményebb dió a testen belüli működés, mint a nyelés, vagy a vizelet és széklet visszatartás.

Az eredmény egy magatehetetlenül fekvő beteg, aki jó esetben teljesen érti amit mondunk.

 Hogyan segíthetjük a stroke-os betegek gyógyulását?

 A legfontosabb, hogy ne álljunk az ágya mellett sopánkodva, hanem minden látogatáskor tegyük magunkat hasznossá masszírozással és tornáztatással. Figyeljünk a táplálkozására, a mennyiségi helyett váltsunk át minőségi személetre, adjunk idegrendszert helyreállító táplálék kiegészítőket. Tartsuk észben, hogy központi idegrendszeri sérülésről van szó, egy agyterületek kieséséről, így a segítséget ennek megfelelően alakítsuk.

yoga-1027240_640

 Tornáztatás – adj mintát a mozgáshoz!

Szerintem a legfontosabb dolog amit tehetünk, hogy tornáztatjuk a beteget. Ennek több fontos hatása van. Az egyik, hogy az ízületek mozgástartománya nem csökken le, nem merevednek le a végtagok, vagy legalábbis nem túlságosan.

A másik – és a gyógyulás szempontjából szerintem legfontosabb – hatása, hogy a mozgás funkciókat leginkább a külső mozgatással szerezheti vissza a beteg. A mozgató és érzékelő funkciók máshol vannak az agyban, de az érzékelés adhat mintát arra, hogyan kell mozogni. A fő probléma éppen az, hogy a beteg szinte nem is tudja elképzelni, hogyan adja ki a mozgatás parancsát. Ezt a hiányt hidalhatjuk át azzal, ha óvatosan mozgatjuk a kezet és a lábat minden lehetséges irányban naponta lehetőleg többször is, végtagonként 5-10 percet.

Az ágyban fekvő beteg lábát mozgathatjuk például úgy, hogy azzal imitáljuk a járást, közben tudatosítjuk benne, sokszor elmondjuk neki, hogy így kell majd járni.

A tornáztatás mikéntjéről érdemes megkérdeznünk gyógytornászt, mivel pl. a váll a petyhüdt izmok, a fogyás és a gyengeség miatt könnyebben mozdul ki a helyéről, az pedig fájdalmas trauma lehet a beteg számára. Egy ilyen baleset erősen visszavetheti a gyógyulást.

A tornáztatás fokozza továbbá a vérkeringést, ezáltal egyebek között csökkentheti a felfekvéseket és a trombózisveszélyt.

Nem lebecsülendő a lélektani hatása sem, hiszen a beteg érzi, hogy komolyan foglalkoznak vele minden nap, mellette állnak, rászánják az időt. A mozgásképtelenség cudar lelki teher. A támogatás szerintem lelkileg nélkülözhetetlen.

Amikor pedig elkezdi mozgatni az időlegesen bénult végtagját, még a félcentis mozdulat is fantasztikus siker lesz! És ez a siker erőt ad a betegnek, általa elhiszi, hogy van kiút, hogy érdemes gyakorolni.

 És minderről egy rehabilitációs osztályon szinte semmit nem mondanak a hozzátartozóknak.

alternative-medicine-1327808_640

Masszírozás

A kéz és láb ujjvégeket próbáljuk masszírozni, az első napokban nagyon óvatosan, finoman, majd később fokozatosan erősítve a masszázst. Itt az ujjakban sok idegvégződés található, ezért a masszás serkenti az idegrendszert és így annak helyreállítását is. A helyes masszásról kérdezzünk meg hivatásos gyógyítókat, masszőröket.

 Táplálkozás

A stroke idegrendszeri probléma, a gyógyulás az idegrendszer helyreállítását igényli. Vannak olyan táplálék kiegészítők, melyek ezt a helyreállást hatásosan képesek segíteni. Általában erről sem kap a hozzátartozó tájékoztatást.

A lista valószínűleg nem teljes, de ami ismereteim szerint segíthet: B vitamin komplexek, Kalcium tabletta, halolaj kapszula vagy hidegen sajtolt dióolaj (Omega 3, 6), alga készítmények, flavonoid kivonatok, C-vitamin, szelén tabletta, Gingko biloba készítmények. Ezen felül minél több gyümölcs és nyers ételek.

 Inkontinencia

A rehabilitációs szakorvos nekünk az inkontinenciára széttárta a kezét: talán majd idővel elmúlik. Pedig a bepisilés és bekakilás, a kondom katéter és a pelenkázás nem egyszerű dolgok, nem beszélve a probléma lelki oldaláról.

 Gyakorlás szempontjából ez egy látszólag nehéz terület, hiszen aligha tudunk segíteni egy betegnek visszatartani a vizeletet, vagy a székletet. Ha kitartóan keresünk a neten, esetleg ráakadunk olyan oldalt, mely leírja a megoldást. Mert szerencsére van megoldás.

 A visszatartás ágyéki izom funkciói a has és törzs izmokkal vannak kapcsolatban. A kiút tehát a speciális gyógytorna, amely a has, a törzsek és az altest izmait és azok együttműködését dolgoztatja. Saját tapasztalat, hogy néhány torna képes teljesen elmulasztani a nappali inkontinenciát. Az éjszakaival ennél valószínűleg kicsit többet kell dolgozni, de megéri.

Az ilyen gyógytorna általában akkor kezdhető el, amikor a beteg már erősödik és képes egyedül, vagy kevés segítséggel leülni, felállni. Ekkor lehet ugyanis annyi ereje, hogy a viszonylag nehéz gyakorlatokat elvégezze. A gyakorlatok pontos kivitelezését szakképzett gyógytornászoktól leshetjük el, néhány alkalommal mindenképpen érdemes gyógytornász segítségét igénybe venni. Közben és ezután végezhetjük a gyakorlatokat a beteggel közösen is.

 brain-962650_640

 Néhány további probléma

 Kimeredt csípő

A láb erőtlenségének egyik velejárója a hanyatt fekvésben oldalra lehajló felhúzott térd. Ez egy kényelmes helyzet fekvésben, azonban ha napokon keresztül ez a jellemző póz, akkor a csípő ebben a nyitott helyzetben kimered, és a beteg forgatásakor pokoli kínokat okoz. Próbáljuk ki otthon: például tévénézéskor hajtsuk le oldalra a felhúzott térdünket egy-két órára, majd hirtelen próbáljuk felzárni a másikhoz. Ezt a fájdalmat szorozzuk meg néhánnyal, és megtudjuk, miért kiabálnak a gyors, türelmetlen forgatáskor a betegek.

A fájdalmat csökkenthetjük számukra, ha a csípőt még forgatás előtt óvatosan átmozgatjuk, a leengedett térdet közelítjük a másik térdhez, zárt pozíció irányába. Ez a csípőtorna lehetőleg mindig legyen része a tornának.

 Felfekvések

Bár tudtommal minden osztályon előírt protokoll a mozdulatlanul fekvő betegek 2 óránkénti forgatása, saját tapasztalataim alapján ezt a rendszerességet ritkán tartják a kórházakban. Ennek fő oka a leterheltség lehet, eredménye viszont a csúnya felfekvések kialakulása. A hozzátartozók hamar megtanulhatják a forgató lepedő behelyezésének módját, valamint a forgatást, így közreműködhetnek a felfekvések megelőzésében, vagy gyorsabb gyógyulásában. Édesapámnak gratulált az osztályvezető főorvos, mert ahogyan fogalmazott, felfekvés az ő (rehab) osztályukon még nem gyógyult meg azelőtt. Ez bizony elég szomorú, hiszen az orvosoknak kevés energiájába kerülne, ha megtanítanák a forgatást a hozzátartozóknak.

Javaslom, hogy a látogatók legyenek aktívak, kérdezzenek, tanuljanak és dolgozzanak a látogatás során!

 Kendővel felkötött kar

Ha stroke, vagy rehabilitációs osztályon járunk, biztosan találkozunk bottal közlekedő, merev lábú, felkötött karú betegekkel. A felkötött kar általában szinte teljesen mozgásképtelen.

Ha nem cél a beteg felépülése, akkor hallgassunk az orvosokra és hagyjuk, hogy kendővel kössék a nyakába gyenge, petyhüdt kezét. Ha viszont az a cél, hogy ismét használni tudja a kezét, felejtsük el a kendőt. A gyógyulás útja a mozgatáson keresztül a használat felé vezet.

Meggyőződésem, hogy a féloldalt funkciógyenge betegek többségét közel tünetmentesre lehetett volna kezelni a fent leírt segítő gyakorlatokkal. A félúton megrekedt rehabilitáció tehát elsősorban az orvosok, másodsorban a hozzátartozók közös felelőssége.

 A bot

Ahogyan fentebb említettem, a stroke általában aszimmetrikus tüneteket okoz, azaz az egyik oldal lényegesen gyengébb, mint a másik. Adja magát tehát, hogy az erősebb oldali kézbe botot adjunk, hogy a beteg járni tudjon.

De ácsi!

A cél nem az, hogy a beteg képes legyen A-ból B-be saját erőből eljutni, hanem hogy minél teljesebb mértékben álljon helyre a mozgása. Ebben a bot sokszor nem segít, mert konzerválja a test aszimmetriáját, nem készteti a beteget arra, hogy erősítse a gyenge oldalt és annak vezérlését. A beteg megelégszik azzal, hogy képes egyedül járni, és ezzel kész, véglegesíti az állapotát.

A korai bottal járás helyett ezért inkább válasszuk a lassabb, de szimmetrikus fejlődést, helyreállítást tornával, szobakerékpárral, járókerettel, majd önálló, de eleinte felügyelet mellet gyakorolt járással.

 Depresszió

A stroke-ból való felépülés egyik kísérő betegsége. Duplán kellemetlen, mivel a rossz hangulat, kedvetlenség mellet a gyógyulást is hátráltatja, a betegnek ugyanis nincs kedve dolgozni, tornázni. Ezzel sajnos a hozzátartozókat is elszomorítja, esetleg felbosszantja.

A megoldás a társaság lehet. Tapasztalataim szerint egy jó kórházi légkör odaadó és kedves személyzettel, kellően szélhámos és vidám szobatársakkal megelőzheti a depresszió kialakulását. A kórház utáni otthoni lét egyhangúsága viszont ahhoz képest ingerszegény, ami egyenesen vezethet a levertséghez, kedvtelenséghez, ezáltal visszaeséshez.

A legjobb, amit tehetünk a betegért, hogy foglalkozunk vele, tornáztatjuk, programokat szervezünk neki és kimozdítjuk az egyhangúságból. Az elnehezült mozgás és a gyengeség a legvidámabb embert is leveri hosszú távon, ezért fontos a külső segítség.

És egy fontos tipp: ha lehet, mindenből csináljunk viccet. A bekakilásból kicsit nehéz, az ügyetlen mozgásból, lustaságból már könnyebb. A vidámság oldja a nyomorult érzést, a szégyenérzetet, a nevetés pedig egyébként is gyógyít.

 Az aktív torna szakasza

Ha ügyesek voltunk, eljön az idő, hogy a beteg saját maga képes tornázni. Ekkor valószínűleg kiderül, hogy az ágyban kevésbé gyakorolható irányok, mozgások nem, vagy alig mennek. Ilyen lehet pl. álló helyzetben a láb oldalsó, vagy hátrafelé mozgatása, vagy rotáló, csavarásos mozgatása. De a fő mozgások mellet ne kerülje el a figyelmünket a lábfej tornája sem. Az esetlen, korlátozott mozgású lábfej önmagában sokkal esetlenebbé és veszélyesebbé teheti a járást.

Aktív tornával az ilyen speciális mozgásokat is gyakorolhatjuk, természetesen az olyan kézenfekvő gyakorlatok mellett, mint a guggolás, térdfelhúzás, vagy a nyújtások.

A járás stabilizálásának fontos gyakorlatai a törzs egyensúlyát fejlesztő, légpárnán fekve végzett koordinációs gyakorlatok. Ezeket a gyakorlatokat szintén gyógytornász segítségével érdemes elsajátítani.

A nordic walking botok hasznos segítséget nyújthatnak, amikor már utcára, vagy jobb esetben természetbe mehet a felépülő beteg. A botok mozgatják a felsőtestet, javítják a mozgás koordinációt, a kéz és láb összehangolását és jó eszközök arra, hogy gyakoroljuk a hosszabb lépéseket.

A további rehabilitáció egyik gátja a bizonytalan egyensúly, ezért érdemes csukott szemmel, fél lábon állva, vagy más agyafúrt módon egyensúlyfejlesztő gyakorlatokat végezni.

A további fejlődéshez szükséges, hogy a beteget ne kíméljük. Kínlódjon a cipő bekötéssel, ha leejt valamit, vegye fel ő. Ha segítünk, azzal nem segítünk. Vegyen részt továbbá a mindennapi munkában, mint főzés, takarítás, kertészkedés.

És zárásként egy fontos megjegyzés: az elért sikerek és helyreállt mozgás visszaromolhat bármikor, ha a beteg ismét átadja magát a tespedésnek. Erre komoly esély is van, hiszen a mozgás még mindig viszonylag nehéz, sokkal könnyebb egész nap pihenni. Ekkor viszont mind a mozgékonyság, mind az idegi koordináció visszaesik. A visszaesés pedig logikus módon negatív spirált indít, még nehezebb mozgás, még több pihenés és így tovább. A végeredmény egy erősen felgyorsult öregedés lehet.

 ball-443852_640

Szóval a stroke-ból való felépülés kezdeti sikerei csak a kezdet, a mozgatás, a torna, az aktív élet állandó program kell maradjon.

 Az esetleges észrevételeket, tapasztalatokat megköszönöm

Jó munkát, gyors és minél teljesebb gyógyulást kívánok minden betegnek és hozzátartozónak!

Tamás

14 Comments

  1. kis Erzsébet

    Tisztelt érdekeltek!
    Én is tapasztalom, hogy a hozzátartozóknak több tájékoztatásra lenne szükség. Jók a fent leírt gyakorlási tanácsok. Ha javasolhatom Cseh Katalin: Élet afáziával, hemiplégiával című könyvet, amely hasznos tanácsokat ad a hozzátartozóknak a bánásmód /” TÍZPARANCSOLAT”/ tekintetében, sok jó mozgásgyakorlat is van benne, amelyet gyógytornász javaslata, válogatása alapján lehet naponta gyakorolni. Könyvtár közi kölcsönzéssel tudtam a könyvtárból kikölcsönözni huzamosabb időre. Továbbá Lengyel Endréné: Gyakorló anyag afáziás betegeknek A hozzátartozóknak ajánlom.Komoly könyv : Gyakorlatok az afázia terápiájához : Eva Maria Engl, Dr Anelise Kotten..Logopédusi együttműködéssel ajánlom /Medicina Budapest, 1990/

  2. Eliza Farago

    Szia Tamás

    Nekem is 1,5 évvel ezelött volt egy agyvérzésem sajnos mivel én sem kaptam meg az orvosomtól a megfelelö informáciot igy én is elkezdtem keresgélni a neten igy talàltam rá az irásodra is. Sok mindent jól megragadtál és teljesen igazat adok neked amit én a cikböl hiányoltam a beteg nem csak a mozgásának egy részét veszti el mentálisan is igen nagy fokú vissza esés van. Szivesen meghallgatnám a tanácsaidat mert ahogy mondod az én családom nem igazán segitökész és nem megértöek egyáltalán igy én csak sajàt magamra vagyok utalva de már én is észre veszem magamon hogy vissza fele fejlödöm és ezt 38 évesen feldolgozni nem olyan egyszerü. Üdv Eliza

  3. Wágner Ildik9

    Tanulságos ez a riport.Nekem szerencsére nagyonlelkiismeretes a gyógytornászom.Sokat javított az állapotomon.De ismmerős volt a téma,hisz én is úgy jártam,hogy mire a lábam megerősödött,hogy biztonságosan tudjak járni addigra elfelejtettem hogy kell.A youtubon kerestem videokat s azt megfigyelve próbálgattam a rossz lábamra áthelyezni a testsúlyt.Aztán elhagytam a botot mert egy idő után úgy éreztem,hogy már akadék.Addig gyakoroltam ,hogy mostanra egész jól sétálok az udvaron is.Locsolgatom a virágaimat etetem az állatainat(kutyák macskák)minden nap kell gyakorolni.Most a kezemért küzdök ez a nehezebb dió.De probálok azzal is mindent csinálni bár sokszor nem sikerül de eljön a perc amikor majd sikerül Sajnos sokáig fel volt kötve mert a rehabon azt tanácsolták😢.Mindenkinek kívánok mielőbbi javulást s kitartást bár milyen nehéz is torna de csak az hozza az igazi javulást.

  4. Tòth Mária

    Valóban nem tàjékoztat senki a megfelelő bànásmódról. De mèg a továbbiakról sem,hogy hogyan fog zajlani az orvosi ellenőrzés.Lesznek e időszakos vizsgàlatok,állapotfelmérés. Más betegséggel nem is foglalkoznak ha fennállna. A szociális otthonban csak fekszenek egész nap az ilyen betegek,se torna sem orvosi felügyelet.

  5. Ilona Némethné Pető

    Megható történet, a Facebookon: Bácsika és az öt éve Alzheimer kórban élő Felesége életének- részlete …
    Hozzászólásom a történetükhöz:
    „Folytatni is lehetne: hasonló sorsú emberek ezrei- tízezrei … életének „röpke” leírásával, hogy a Tudományos- Társaság- Társaságok is „kapják össze magukat végre!” … Bizakodjunk, hogy egyszer ez a betegség, vagy „leépülés” is gyógyítható, illetve „visszafordítható” lesz! Gondolom, -mivel az emberi elme működéséről annyi jó és csodás dolgot mondtak- mondanak, s bizonyítottak és remélem, bizonyítanak is majd még a tudósok!- hogy; amint írtam fentebb: ez a szomorú és lesújtó időskori helyzet- „betegség-, vagy „leépülés” is gyógyítható, illetve „visszafordítható” … sőt, talán megelőzhető is lesz!!! 💥☘️❤️🍀🌹

    STROKE- GYÓGYULÁSÁNAK FOLYAMATÁRÓL: Hasonló gondolatok jutnak eszembe, mint a fentiek: a mai- sajnos (!) nagyon is elfogadott betegség- élethelyzet- vagy bárminek is nevezzük; a STROKE- egyszerűbb szóval az agyvérzés- ill. részleges lebénulás esetéről is! Nem vagyok -sajnos- nagyon okos ember, de azt látom és észlelem
    -a Nővérem tavaly- évvégi- részleges lebénulása és az iszonyú lassan haladó gyógyulási „folyamatából”, hogy ezzel a betegséggel is „elbírna” az Orvos tudomány!!!
    Sőt, a környezeti tényezők jobban való összpontosítása okán nagyobb eséllyel gyógyulhatna- gyógyulhatnának az ilyen állapotú betegségben- élethelyzetben élők- létezők- vegetálók! Leginkább azzal, hogy a tornázások nem korlátozódnának le (!) a csak „kéz- nyak- fej- hát- derék-” pár percnyi ideig (!) történő mozgatására- tornáztatására; hanem -eleinte- két oldalról történő segítséggel a lábra állás és a lépegetés gyakorlását is szem előtt tarthatnák és szorgalmazhatnák a Gyógytornára szakosodott, Tisztelt Egészségügyi Dolgozók, max. naponta 1x – 2x! Tudom és meg is érthető, hogy minden hasonló sorsú ember mellé nem tudnak két Gyógytornászt- Ápolót adni … de a betegek sem egyformán igénylik- reagálnak- gyógyulnak! S amint a már (!) javuló betegek állapota megengedné; fokozatosan lehetne és kellene is emelni a Gyógytornára szánt időt! Ezáltal is több aktivitásra serkentetni a sokuknál csak „stagnálást” mutató- láttató betegség- javuló- állapotot! De persze, nem a fájdalom- zónáig erőltetni, hanem fokozatosan erősíteni- erősíttetni az agyi- funkciót, illetőleg a gyógyulási- akaratra serkentő- gondolkodást … és az „elsatynyulni” indult izmok mozgásra való aktivitását.
    Írásommal SENKIT nem kívánok megbántani, főként nem akik a gyógyulási folyamatáért nap- mint nap „helytállnak” csupán a Nővéremnél (is!) hónapok óta tartó- kialakult- s fennálló- alig- javuló- állapotot látva úgy érzem, a lábra állást- és a lépegetések fontosságát nem erősítik- erősíttetik igazán a csak „nyugtató” és fájdalom csökkentésre szánt gyógyszerek mellett; a nem minden napra beiktatott „elégségesnek” gondolt- s mondott Gyógytornákkal … Kérdésem: ki szeretne a Tisztelt Olvasók-, s az Egészségügyben Dolgozók (!) közül is hosszú távon: „kiszolgáltatott élethelyzetekben”, s alig- elért eredmények sikertelenségének „árnyékában” sokáig (!) egészség- javulás reménytelenségében élni- létezni- vegetálni?! Ha a gyógyulásra való hajlam, s akarat meg van benne?!? 🤔🥀🤨🌹🤨🥀🌞🌹🙂

  6. Tóth László

    Kedves Tamás és itt olvasók!

    Nagyon köszönöm az írását! Ugyanazt a poklot járom végig. Édesanyám 78 évesen kapott agyvérzést. Az intenzíven újra is élesztették a 2. napon. Édesapámnak (81!) két héttel az ő esete előtti halála így megviselte. Miután érzéketlen lett a jobb oldali lába és keze megbénult, némi demencia is hozzá járult. A kórházból „segítséggel” távozni kellett. Megvetettek tolókocsit pelenkát stb. (Elfekvőbe rakták volna.) 24 órás felügyelet stb. stb. Egy nyugodt de drága helyen volt egyetlen hely a közelben. Ott szó sincs rehabilitációról. Magam kezdtem hát bele! 3 hete. Most ott tartunk, hogy a jobb kezét könyékig mozgatni tudja. Érzi a bőrét ha megérintem. Az ujjai félelmetesen javulnak éreznek, a válla még nem működik. Sajnos nem tudok egész nap vele lenni. (Dolgozom.) Érzem, hogy több kellene úgy mentálisan mint gyakorlatokban. Jelentkeztünk egy jó nevű rehabilitációs intézetbe. Kaptunk időpontot előzetes vizsgálatra. Tamásnak igaza van. Az orvosok és nővérek semmit sem mondanak. Ez volt számomra is a leghihetetlenebb érzéketlenség részükről. Még csak tanácsokat sem adtak. Szédültem az apám halála, az anyám este miatt idegeim kikészültek, tanácstalanságot és kiszolgáltatottságot éreztem. Közben rájöttem mekkora biznisz is ez. Tehát. Finoman kidobtak minket egy két elhelyezési ajánlattal. Akkor örültem neki, mert tapasztalatlan voltam a témában. Most az otthon „nővéreit” hallgatva, mérhetetlen érdektelenséget, tapasztalatlanságot és hanyagságot látok, hallok. Hozzáteszem kevesen is vannak. Az otthoni ápolást javaslom, vagy a sok hasonló beteg jelenlétét. A mozgatással is egyet értek. Így indult be édesanyám keze is. Ne hagyjuk magunkat! Nagyon kemény nehéz munka ez. Rengeteg lemondással és a saját életvitel átalakításával jár. Az agy az orvosoknak is titok. Új neuronpályák veszik át a szerepet stb. ! Azt sem tudják hogyan működik, hogyan gyógyítja ÖNMAGÁT. Mert azt teszi.

  7. Hajnal Anikó

    Az agyban a szem rész halt el 12mmen.A munkam és minden addigi életem 1xre elveszett.
    Aludni csak gyógyszerrel tudok.
    Ezzel kell 1ütt élnem, mondták.
    Ezt a szerepet is tudja korrígálni vmelyest az agy?
    Bárcsak úgy lenne!

  8. szar az élet

    Az a igazság, hogy a neurólogia és mindengfajta agyi orvostudomány marhára gyerekcipőben jár. Sok orvos és nővér aljaságból mondja azt a beteg nem érez semmit és hasonló hülyeségeket mondanak, hogy ne kelljen dolgozniuk ( tisztelet a kevés kivételnek), közbe fogalmuk sincs, hogy mit érez egy fekvő beteg és strokosokra kifejezetten jellemző, hogy mindent értenek és éreznek.
    És ilyenkor mit csinál az átlag hozzátartozó ott hagyja szarban a beteget a rehabon azzal a hazugságal, hogy nem tehet semmit és hagyja kinók közt meghalni a hozzátartozoját és a temetésen van pofájuk azt mondani szerették.
    Megvettem és lenézem az ilyen embereket akik egyébként a többséghez is tartoznak.

    Tisztelet a kivételnek aki én is vagyok, hogy nem csak segítek a családtagomnak de át is érzem mit élhet át.

    A rehabok alap hangon úgy möködnek, hogy alig néznek rá a betegekre és csak gyógyszer osztás van meg kaja osztások és ennyi. Egy gyógytornász átlagos 10 percet foglalkozik naponta a betegel ha naponta oda téved….
    Ez kb a realitás, közbe egy strokost minimum naponta kétszer kell legalább fél órát tornásztatni , de inkább háromszor. Rádiót bevinni, hogy hallgason zenét stb.

  9. Szar az élet

    Jah és még 1 dolog sokat számít a korai mobilizáció amit kb hírből sem ismernek az orvosok 90%-ka. Nem számít, hogy fekvő beteg az illető ha kell a hozzátartozó ültese ki a beteget!
    Nem muszáj kerekeszékbe lehet úgy is, hogy az ágy oldalára kitenni láblelogatva ültetik ki és a hátát kipárnázzák és rácsot tesznek az ágy oldalára. Rengeteget segít ez is.

    Persze ezt nem szeretik egyes érzéketlen orvosok, nővérek és gyógytornászok mert akkor esetleg dolgozniuk is kell és olyan hülyeségeket mondanak, hogy egy fekvő beteget nem lehet kiültetni… ( tsz kivétel) mondjuk úgy adni kell egy pár ezret az orvosnak, hogy fogja be és csinálja legrosszabb esetben a hozzátartozó a kültetést ha a nővérek is csak sírni tudnak…
    Kerekes székbe kiültetés is nagyon jó, kivinni a levegőre stb.

    Nyugaton már vannak olyan elektromos ágyak, amik 1 gombonyámsra széké alakulnak és kis se kell ültetni a beteget mert az ágy ezt megoldja. Sőt van már olyan ágy ami nem csak kiülteti, de fel is állítja úgy a beteget, hogy kis kell az ágyból…
    Ezt hivják korai mobilizációnak, hogy akár azonnal egy kómás beteget is így kilehet ültetni a nővérek nyavajgása nélkül, és igazolhatóan nagyon sokat számít.
    Úgyanis az állandó fekvés élüstíja a beteget és állandóan a plafont nézni sem kellemes dolog…

    Pénztárca kérdése, de már vannak nagyon jó betegemelők is, amivel könnyen ki lehet emelni bármilyen fekvőbeteget és vissza az ágyba mindenfajta erőlködés nélkül. Aki megteheti vegyen egyet vagy bérelje és használja.

  10. Pollak Elisabeta

    Nagyon hasznos imfok.. én màr javuló uton vagyok de mèh nem talàltam án miérz 5 honap utàn merevek az izmaim és szoritanak a sérült bal végtagjaban(kéz-làb) van-e megolfàd

  11. Szemeredy zsuzsanna

    Kôszônôm..nagyon jò ezeket olvasni…DE
    Az anyukàm 76 évesen kapott strokot ..20 évet le lehetett vonni à koràbôl…sportos , dolgos , beszélõs …mindenkinek segîtõ…
    Egy hònap utàn kihoztam à korhàzból…mikor à doki kôzôlte : értsem màr meg ..béna marad , hûlye marad..nem fog jàrni . Nem fog beszélni…megy az elfekvõbe….mivel à rehabitàció nem akarja…
    Most 6 hónap utàn …sétàl bottal..megért minket , afàziàs…az agya sajnos még nem 100% …
    DE IMÀDJUK !!!! .Elintéztûnk nagyon sok mindent neki , hogy sikerûljón…Egyûtt gyakorolunk …az elsõ 3 hònapban csak én meg a nôvérem volt neki ..24 óràs àpolàsra szorul….24 alkalommal jõhet egy évben à gyógytornàsz …ami nincs !!. Mindent privàtban kell fizetnûnk. Sokat nagyon sokat tudnék mes élni…még egy normàlis zàrójelentést sem kaptunk…úgy kellett utàna jàrni mindennek…
    Sokat sirtunk sajnos de az Anyuban még most is ott van az akaraterő !!! Akarja csinàlni à tornàt , beszélni , nagyon erõs….. A kérdésem : milyen pénzbeli segitséget kaphat ?

  12. Judit

    Nagyon köszönöm ezt az írást, édesanyám kapott Strokot és ezeknek az információknak a töredékéről nem tájékoztatnak, sőt egyenesen lekoptattak mikor kérdéseket tettem fel, arról nem is beszélve, hogy a tünetek észlelésekor azonnal orvoshoz fordultunk de az orvos órákig nem foglalkozott velünk, majd haza akarta küldeni az édesanyámat azzal a szöveggel, hogy jöjjön vissza holnap a neurológiára. Pedig laikusnak is egyértelmű jelek árulkodtak arról, hogy édesanyámnak strokja van. Már az egyik szemét tudta csak kinyitni és a bal oldala teljesen lebénult mire egy rendes orvos elé került. Örök hálám a cikk szerzőjének!!!! Mi még a legelején vagyunk de talán pont ez a cikk lesz az, ami miatt könnyebb lesz a gyógyulás!!!! KÖSZÖNÖM!!!!!

  13. István

    A fenti írásokkal mind-mind egyetértek! Sok szempontot, „szabályt” figyelembe kell(ene) vennünk:
    1. gyógyszer-terápia maradéktalan betartása
    2.rendszeres, nem erőltetett testmozgás, a test EGÉSZ területére!
    3.csak pozitív gondolkozás, sosem csüggedés!
    4.minél előbb teljes önállóság a mozgásban, gondolkozásban!

    Sajnos, az egészségügyi dolgozók létszáma messze nem elegendő, de, tapasztalatom szerint, sokszor erőn felül, önfeláldozóan teljesítenek!

    Hála és Maximális Tisztelet Nekik!

    István

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük