Sarkadi Gabriellának hívnak. 2005-ben még egy alapítványi gimnázium gazdasági vezetője voltam. Fél évvel később, 36 évesen, kaptam egy stroke-ot, és a jobb oldalam lebénult. Ami érintette az egyensúlyom, a koordinációm és a motoros készségeimet.

Újra kellett tanulnom járni, beszélni és nyelni. Többéves kitartó munka után újra képes voltam minderre.

Utólag látom, hogy az életmódom hagyott némi kivetni valót maga után: túl sok volt a stressz az életemben.

A szélütés előtt fogalmam sem volt az előjelekről. Nem is igazán tudtam, hogy mi ez a betegség. Azt gondoltam, hogy csak az idősebbeket érinti. Szeretném, ha az emberek észrevennék, hogy a STROKE ma már bárkivel megtörténhet.

2010-ben kezdeményeztem egy alapítvány életre hívását, mely elsősorban a túlélők rehabilitációjátsegítené. 2011-ben létrejött a Strokeinfó Alapítvány.

Szeretem a munkát, amit végzek, és jó érzéssel tölt el a tudat, hogy, ha csak egy embert is sikerül „megmenteni”, már megérte!

 

 

KGKocsis Gábor vagyok, 2011-ben kaptam stroke-ot. Akkor 28 éves voltam, és egészséges életmódot folytató, aktív sportemberként a stroke leggyakoribb kockázati tényezőinek egyike sem volt igaz rám. Nem láttam értelmét a történteknek, ezért elhatároztam, hogy értelmet adok neki.

Mindazt, amit a stroke-nak köszönhetően megtanultam, igyekszem mások segítésére fordítani. Így kerültem kapcsolatba Gabival és a Strokeinfó Alapítvánnyal is. A közös cél és a szimpátia egyértelművé tette számomra, hogy amiben csak tudom, segítsem az Alapítvány munkáját.

Hazánkban fél óránként meghal valaki stroke-ban és még többen szenvednek átmeneti, vagy maradandó egészségkárosodást. Hiszek benne, hogy hatékony tájékoztatással jelentősen tudjuk javítani ezt az arányt. A stroke ugyanis a legtöbb esetben megelőzhető.

Akinél mégis bekövetkezik, annak megváltoztatja az életét. De az, hogy negatív vagy pozitív irányba, rajtunk múlik. Ezért a megelőzés mellett a felépülésben is igyekszem segíteni másoknak, és szeretném elérni, hogy minél többen a saját kezükbe vegyék az életük irányítását.

 

Hintya Enikő vagyok, én is stroke-ot kaptam 2013. február 1-én. Miután felépültem annyira, hogy érdekeljen, létrehoztam a saját blogomat, ami a betegségemről és a felépülésemről szól. Gabi oldalára is a gyógymódok keresése közben bukkantam rá, beszélgetni kezdtünk, és a közös ügy összehozott minket, olyannyira, hogy felkért, legyek tagja az alapítványnak.  Szívesen vállaltam, hiszen nekem is nagyon fontos lett az emberek ezzel kapcsolatos tájékoztatása, és a megelőzés, és a megszerzett tudást nem kívánom magamban tartani. Változtattam az életmódomon, és így már másokat tapasztalatból taníthatok onnantól kezdve, hogy hogyan kell ebből felállni, addig, hogy hogyan kellene élni a továbbiakban. Nem lehetetlen ebből fölépülni, és amellett, hogy segíteni szeretnék a többi stroke-osnak, meg is előzném a bajt az (egyelőre) egészségeseknél.

 

Sebők Erzsébet vagyok, Gabi egyik nagyon jó barátnője. Gabi férjével együtt éltük meg betegsége stádiumait, mellyel hihetetlen akarással küzdött meg. Csodával határos módon teljesen felépült és elhatározta, hogy segít a hasonló betegségben szenvedőknek. Mint barátnője – úgy gondolom-, hogy a munkáját segítenem kell. Így alapító tagja lettem az általa megálmodott alapítványnak.

 

 

Oláh Gyöngyinek hívnak. 1966-ban születtem. Szellemi-testi-lelki szabadfoglalkozású vagyok, azaz írok, masszírozok, lelket ápolok, mediálok, meditálok. „Vagyok, mint minden ember fenség”, hiszem, hogy talentummal születtünk, hogy azt mindenki számára kamatoztassuk, a saját fejlődésünkért és minden létező javára. Sarkadi Gabinak a Sors kinyilatkoztatta, mit is akar tőle. Gabi nemcsak a túlélést és újrakezdést tanulta meg, hanem felvállalta a feladatot, hogy másokat is segítsen ezen az úton, illetve akiket lehet megóvjon ettől a kemény csatától. Az alapítványban túlélők, orvosok, és hozzám hasonló önkéntesekkel dolgozhatom együtt azért, hogy egy álom valósággá váljon.

 

 

Dr.Berezvai Sándorvagyok, több mint 30 éve dolgozom sebész – érsebész szakorvosként.

Budapesten,  a. XVI. kerületi szakrendelőben 1988-ben szerveztem meg és indítottam el az érsebészeti szakrendelést, mely munkát jelenleg is részállásban végzem. Műtéti tevékenységet a Péterfy Sándor utcai Kórház sebészetén és a Rókus Kórház egynapos sebészetén folytatok.

Én az emberekkel már, mint érbetegekkel találkozom, látom mennyire félnek ettől a betegségtől, nehezen viselik, hogy eddigi életük megváltozott, vagy meg fog változni, és igénylik a hosszabb távú segítséget.

De azt is látom, hogy csak kevesen értik meg, hogy ők is felelősek, hogy kialakult ez a betegség, és nem csak az orvostól és a gyógyszerektől várható a segítség, mert ez önmagában kevés, hanem nekik is sokat kell tenni, az eddigi szokásaikon, életmódjukon változtatni kell, hogy állapotuk ne rosszabbodjon, hanem javuljon.

Gabriella története, gyógyulása, küzdelmei nagy hatással voltak rám. Történetéből azt is láttam, hogy mennyire egyedül van ilyenkor az ember, és milyen sokrétű, hosszú távú segítség kell, hogy a beteg állapota javuljon.

Én elsődlegesen szakmai tapasztalataimmal, a beteg utak megtervezésében , szemlélet és életmód változtatásban tudom majd támogatni a Strokeinfó Alapítvány munkáját, célkitűzéseit.

 

 

Andrea_110_ff (1)Gelencsér Andreának hívnak. Amikor megismertem Gabit, semmit nem vettem észre betegsége apró, visszamaradt jeleiből. Később tudtam csak meg, mi történt vele néhány évvel korábban. Egyszer e-mailen átküldte röviden leírt történetét, melynek olvasása közben sírva fakadtam.

Több családtagom életét követelte már a stroke, így át tudtam érezni a helyzetet.

Ahhoz, hogy most élvezni tudjuk Gabi mosolygós, segítőkész csupa szív egyéniségét nemcsak szerencse kellett, hanem végtelen akaraterő, hit és Családjának szerető támogatása.

Azóta is ezt a hitet és támogatást adja mások felé.

Amikor felmerült az Alapítvány létrehozása, nem volt kérdés hogy alapítóként támogatom.

 

 

Koncz Judit vagyok, klinikai szakpszichológus. Pályámat Debrecenben kezdtem. Pedagógiai Szakszolgálatnál gyermekekkel és családokkal foglalkoztam. A Hajdú-Bihar Megyei kórház felnőtt pszichiátriai osztályán pedig csoportfoglalkozásokat vezettem.

2010 augusztusa óta élek Budapesten, a XVI. kerületi szakrendelőben dolgozom, főként krónikus betegekkel.

Munkám során legfőbb feladatom az életmódváltás támogatása, segítése, motiválása. És ez nehéz dolog. Hosszú folyamat, koncentrációt, önfegyelmet, kitartást igényel. Sokszor a betegeknek önmagukat kell legyőzniük, kényelmüket, szokásaikat kell feladniuk, mindennapjaikat alapvetően megváltoztatniuk.

Gabriella története, gyógyulása, küzdelmei nagy hatással voltak rám. Remélem, hogy megszerzett tapasztalataimmal hasznosan tudom majd támogatni a Strokeinfó Alapítvány munkáját, célkitűzéseit, és sok-sok túlélő számára szolgálhatunk értékes segítséggel a teljes gyógyulás folyamatában.