Szia! Hintya Enikő vagyok, én is átestem a stroke-on 2013 februárjában, vagyis 8 éve. A felépülésem idején blogot írtam a folyamatról, és tanácsokat adtam a sorstársaimnak, információkat osztottam meg a nagyvilágból a gyógyulás mikéntjéről. Így találtam rá Gabira, az alapítvány vezetőjére is a stroke-om évében. Kocsis Gábor, a hasznaldfel.hu blog írója pedig engem talált meg, így hárman egy tévéfelvételt követően elindítottuk a ‘Strokeinfo Alapítvány Stroke-os hősei és szeretteik’ nevű önsegítő facebook csoportot 2014 októberében, pár nappal a Stroke világnapja előtt, ami Október 29-én van. Az első 2 évben saját tartalmakkal igyekeztünk a fizikai és mentális gyógyulás irányába terelni tagjainkat, akik közül sokan a korábbi olvasóink közül kerültek ki. Később tejesen önműködő lett a csoport az önkéntes adminjaink felügyelete alatt, a tagok már egymást segítették. Ma már közel 3.400-an vannak, szívesen látunk bárkit, akinek stroke érintettsége van. Aki ismer ilyen túlélőt és információt keres, kiváló hely az alapítvány honlapja és facebook oldala, rendkívül informatív mindkettő. Az évek során a saját életemet kellett tovább építenem elsősorban, hiszen 28 évesen ért a stroke, így kissé eltávolodtam az alapítványi munkától, de nem akarok elszakadni tőle; hiszen a téma továbbra is a szívügyem, mindig is az marad. Mai napig megkeresnek és tanácsot, iránymutatást kérnek sorstársak, és hozzátartozók, küldetésemnek érzem, hogy segítsek, ha tudok. Külön öröm számomra, hogy a multicég, ahol dolgozom, támogatja a tevékenységemet, a közeljövőben 2 figyelemfelhívó előadást tartok a cég dolgozóinak a témában. A stroke nálam sem múlt el teljesen nyomtalanul, mint ahogy senkinél, aki átesik rajta. Fejfájások, időjárásra való érzékenység, kimerültség, hangulatingadozás, gyengébb egyensúlyérzék, izomgyengeség, hogy csak az én maradványtüneteimet említsem. Mindezekkel viszont megtanultam együtt élni, és a környezetem nagyon keveset észlel ezekből ahhoz képest, mint pl. az első években. Viszont nem adnám semmiért azt a sok tanítást, amit a stroke-ból kifolyólag kaptam. Személyiségfejlődés, empátia, önszeretet, belső erő és tartás, türelem, küzdőszellem – ezek mind megerősödtek, és az én kötelességem, hogy átadjam mindenkinek ezt a mentalitást, aki közelebbi kapcsolatba kerül velem. Annak is, aki nem esett át súlyos betegségen – meg kell tanulni megküzdeni a nehézségekkel a saját érdekünkben, és a javunkra fordítani, pajzsként használni. Ez az üzenetem, és ezért megtisztelő a ‘Sorstársakat patronáló révész’ cím számora.
„Ha segítesz másokon, az téged is épít, többé, jobbá tesz! Nem tudsz úgy átvinni valakit a csónakodon a túlsó partra, hogy Te magad is meg ne érkezz!” – Böjte Csaba