Zoltán története: Egy éve, május elején kaptam súlyos stroke-ot.

Onnan tudom,hogy súlyos volt mert az OORI-ban Szél főorvos mondta. Miután meglátogattam gyalogosan a segítségét kértem a nyelés vissza állítása miatt.

Velem voltak az égiek akkor mikor történt vagy a szerencsések közé tartozom? Ki tudja de a lábaimon mentem a kórházba, a nyelő izmok bénultak csak szerencsére.

A beszédemen és a járásomon sokat segített a rehabilitáció, voltak előjelei igen voltak. Kis szédüléstől a nagyobbig megvolt előtte, de a egészségnél fontosabb volt a munkahely megtartása. A lakás rezsinek és a csekkeknek nem mondhattam anno: bocs most kórházban vagyok beállítják a vérnyomásom. Igen ja 280\160-as vérnyomással vittek a kórházba mikor a stroke megtörtént. Ma már a PEG eltávolítása és a nyelő izmok edzése a cél. Húsz éves korom óta magas a vérnyomásom nem kezeltettem nem szedtem rá gyógyszert, a háziorvosom mindig említette is mikor a vérnyomásom mérte: örüljön, ha belehal az agyvérzésbe, rosszabb esetben örüljön, ha valaki letörli a nyálát, ha így folytatja….

Az egészség előbbre való lett volna, mint a munka és  a rohanás, de utólag könnyű mondani. Ma már rendesen, odafigyelve szedem a gyógyszereket, járok orvoshoz.

Eső után köpönyeg, a baj már megvolt. Nem szabad betegségként tekinteni, ma már rá inkább állapot, mely javítható, az életkörülményeimen javítok azóta.

Sok sikert az élethez mindenkinek!

S. Zoltán története