A családom azonnal kihívta az ügyeletet, de mire kiértek, jobban lettem, ezért azt javasolták, hogy pihenjek, és vegyek be fájdalomcsillapítót. Estére azonban megint rosszul lettem, a fél oldalam lebénult, és már a beszéd sem ment. Kiderült: agyi infarktust, stroke-ot kaptam – 29 évesen. A kórházban három hétig altatásban tartottak. Nagy volt a veszélye annak, hogy sosem fogok meggyógyulni, teljes ápolásra szorulok majd, és nemcsak fizikailag, de szellemileg sem leszek ép soha többé.
Javult az állapotom, de sajnos a beszédzavar elég sokáig megmaradt. Megint meg kellett tanulnom járni és beszélni is.
Sosem felejtem el az első újra kimondott szavamat: na – mindössze ennyit sikerült kiejtenem.
De mégis hittem abban, hogy újra egészséges lehetek. Már az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézetben voltam, amikor elárulták, miért kellett újrakezdenem az életem: a cigi-fogamzásgátló kombó miatt. Előtte sohasem hallottam arról, hogy a két dolog együtt életveszélyes stroke-ot válthat ki. Sajnos elég nagy árat kellett fizetnem ezért a tudásért. Egyszerre jártam gyógytornára és logopédushoz, dolgoztam ezerrel, hogy helyrejöjjek.
Dobozi Edina