A hemipleg váll az esetek többségében ülő és álló helyzetben subluxálódik (rándulás, kisebb mértékű kificamodás). A subluxált vállat a felső végtag saját súlya nemkívánatos módon húzza. A káros következmények kivédésére vállheveder hosszabb-rövidebb viselése szükséges, ha a bénult ül vagy áll. A heveder a bénult oldali váll helyben tartásához az ép oldali vállövet és a törzs felső felét veszi igénybe.

Az alsó végtagi ideiglenes vagy végleges ortrézis (06 12) ellátásnak súlyosan bénult alsó végtag vagy végtagrész estén döntő szerepe lehet a hemiplegek mobilizációjában. Térd-ortrézist önmagában a bénulás miatt ritkábban alkalmazunk. Olyan esetben viszont, amikor akaratlagos térdmozgások hosszas gyógytornáztatás ellenére sem térnek vissza, alkalmazásukkal áthidalhatunk egy nagyon nehéz fázist. A combizomzat aktivitása nélkül ugyanis a téloldali bénult alsó végtagja a testsúly ráhelyezésének kísérletekor térdben összerogyik. Ezt akadályozhatja meg a térd-ortrézisben történő állítás. A lábra állás ingere pedig serkentheti az izomaktivitás visszatérését. Ezáltal szerencsés esetben a térd-ortrézis a járástanulás fázisában elhagyhatóvá válik, nagyon ritkán szorul rá tartósan a bénult.

A láb-boka ortréziseket a térd-ortréziseknél sokkal gyakrabban alkalmazzuk. Nagyobb arányban szorul ezen eszközökre a beteg tartósan vagy véglegesen, mint a térd-ortrézisekre. A bokatámasztó ortrézis legjelesebb képviselőjének, nevezetesen a peroneus emelő sínnek már az akut ellátást végző osztályon a beteg rendelkezésére kell állnia.  A jó peroneus emelő sín a lábboltozatot is alátámasztja.

A súlyosan bénult, erősen spasztikus betegek egy kis részénél az izomegyensúly megbomlása következtében mozgáskor, járáskor az ugróízületek markáns equinovarus (dongaláb) tartása, lépéskor a boka kidőlése jön létre.. Az átgördülés elősegítéséhez mozgó bokával is ellátható, ill. a bénult gördülőtalpas cipőt is viselhet. Sarok vagy teljes talp-magasítást tartalmazó cipő viselése válhat szükségessé