Rehabilitációs módszerek általában
-Passzív mozgatás: még az eszméletlen betegnél is el kell kezdeni, mert a féloldali bénulás, a tartós mozdulatlanság miatt, mélyvénás trombózissal járhat. Az izmokat “emlékeztetni kell ” , hogy mi a feladatuk. Azonkívül még az átmozgatás fontos az esetlegesen fellépő tüdőgyulladás és felfekvéses sebek kialakulásának megelőzésében, valamint a székrekedés kezelésében.
– Aktív mozgatás: amikor a beteg már maga végzi a mozgást, a gyógytornász pedig rásegít.
– Otthoni, késői rehabilitáció: célja: az elért rehabilitációs szint megtartása, annak továbbfejlesztése.
De nemcsak a testet, a lelket is ápolni kell. A gyakran kialakuló érzelmi problémákat, a bizonytalanság, kiszolgáltatottság érzését (pl.: fürdés, WC-használat, öltözködés, stb.) tovább fokozhatja a szellemi képességek romlása (pl.: az aphasia).
Hagyni kell tehát a beteget önállóan küzdeni, lehetőséget kell adni neki a folyamatos fejlődésre, és amikor szükség van a beavatkozásra.
Fontos, hogy a beteg az egészségügyi dolgozók (orvosok, nővérek, gyógytornászok, logopédus, stb.) segítségén túl a hozzátartozók támogatását is megkapja. A türelem az egyik legfőbb dolog, amivel a betegen kívül a segítőknek is rendelkezniük kell!
Sajnos a legtöbb stroke-on átesett beteg nem tud lehetőségeiről, azaz, hogy sok esetben jelentős javulás érhető el a megfelelő terápiával.
Ezt a tehetetlen állapotot tudjuk mi lerövidíteni és felgyorsítani a gyógyulás menetét, hogy a beteg minél hamarabb visszatérhessen a megszokott életritmusához.
-
Dr. Konta Ildikó Mária: A zeneterápia szerepe a prevencióban és a rehabilitációban
- Taub-módszer: Korlátozással indukált mozgásterápia (CI – constraint-induced)
- Pető-módszer