A buszon történt, reggel, hogy éreztem magamon a tüneteket, előtte 4 nappal nagyon erős fejfájásom volt, és már nem olyan erősen, de tartott is még péntekig, amíg a tünetek jelentkeztek. Először a lábam nem bírt el, meg-megbicsaklott, mint a marionett bábunak, ha elvágják a madzagot. Majd nem tudtam gépelni, és még később beszélni sem. Rohamszerűen jött rám a gyengeség, úgy beszéltem, mint aki be van rúgva, és sírtam a pániktól. Mehettem volna kórházba akkor is, de mindig is utáltam, nem akartam menni. Később, a nap folyamán majdnem hazáig BKV-ztam, egy darabon elém jöttek kocsival, mert mondtam, hogy nagy baj van.
…Még a saját lábamon szálltam be a mentőbe. A jobb oldalamra lebénulva, és kábán ébredtem a kórházban, most már tudom, sokat kellett altatni. Az első 2 hétből csak képek vannak meg, a látogatókról, az orvosról, a gyógytornászokról és a nővérekről, akik mind nagyon kedvesek voltak. Nem tudtam nagy wc-re menni, folyton a sajtosat kívántam, bár mozogni nem tudtam. Nem mertek kiengedni az intenzív osztályról 12 napig, hogy biztos megmaradok-e, mert tényleg fiatal vagyok. Közben csináltak 2 koponya CT-t és 1 MRI-t. Az biztos, hogy ez az időszak a családomnak is nagyon nehéz volt.
…Kb. 3 hét múlva megszűnt a bénulás.
Amiben megváltoztam: Ami külsőre is látható, hogy letettem a cigit, a kávét, sokkal kevesebbet, és egészségesebbet eszem és fogytam 13 kilót eddig. Maradt egy kis afázia, vagyis beszédhiba, ami volt sokkal rosszabb is, annyiban még érzem, hogy nehezebb kiejteni a szavakat, és ha gyorsan beszélek, van, amit 2x kell kimondani, hogy menjen, de amúgy nem vészes, a logopédus 1x látott, és azt mondta, magától helyrejön. Minden stroke-os eset más, nem minden sérül egyformán. Sokkal csendesebb lettem, bár kezdek a régi önmagam lenni, noha a kiszolgáltatottság nagyban megváltoztatott. Sok mindent átértékeltem, de a céljaim ugyanazok maradtak, még ha az út rögösebb is, ami hozzájuk vezet. Hála Istennek, ugyanaz maradtam, csak megnéztem a dolgokat más szemszögből is, de hiszem, hogy ez hozzásegít majd, hogy még jobb ember legyek. Olyan lecke volt ez, amit soha nem felejtek el.
Köszi, hogy kitetted a blogom címét, és a sztorimat is 🙂
Szia Nem ismersz de sokat aggódtam érted és hála Istennek jobban érzed magad.Teljesen meg fogsz gyógyulni hisz még nagyon fiatal vagy.Láttam a szépségversenyen készült képeid nagyon szépek. Jobbulást,kitartást.Remélem majd találkozunk .Csibi Gizella
Szia Gizella, csak most látom a kommentedet, nagyon szépen köszönöm, hogy aggódtál, kedves tőled 🙂 Én ígérem, hogy minden tőlem telhetőt megteszek, és így fél év után mondhatom, hogy a legjobb úton haladok. Minden jót neked! 🙂