Mindig is szerettem a terveim szerint haladni, a munkámban és más tevékenységeimben is. De az élet időnként egész váratlan meglepetésekkel szolgál. 2011. március 22-én egy jól tervezett és jól alakult nap közeledett a végéhez, amikor egy előadás megtartása és egy jó hangulatban elköltött ebéd után vidékről hazafelé tartottunk kollégáimmal az autópályán. Ahogy beszélgettünk, hirtelen egy éles sípolást hallottam a jobb fülemben. Megkérdeztem a többieket, hogy ők is hallják-e, de ahogy kimondtam, már tudtam, hogy nálam van a gond. Azonnal félreálltam a leállósávban. A bal oldalam zsibbadt. Eltelt pár perc, de nem javult a helyzet, ezért a többiek javaslatára kiszálltam a kocsiból friss levegőt szívni. De már nem tudtam elmenni a kocsitól, az egyensúlyérzékem elveszett. Átadtam a volánt, hogy biztonságban minél hamarabb beérjünk Budapestre. Szédültem, egyre jobban zsibbadtak a bal végtagjaim és a fejem is fájt. Amikor épp nem hánytam, tudat alatt a saját funkcióim működését ellenőriztem: viccelődni próbáltam, beszélni, mosolyogni. Picit nehezebben mentek a szokásosnál, de nem gyanúsan.
A kórházba már a párom vitt be, akit még útközben felhívtam, hogy baj van. A betegfelvételnél nem tudták, mi a probléma ezzel a 28 éves fiatalemberrel. Az osztályvezető főorvost kellett lehívni, aki egyből bent tartott és közölte, amit senki nem akart elhinni: stroke. Végig az eszméletemnél voltam, de az első két napban jobban örültem volna, ha nem. Az ezt követő napokban az állapotom gyorsan javult, köszönhetően annak, hogy hamar kórházba kerültem, és talán az aktív sportolói hátteremnek is. A felépülés nem volt kérdés számomra, minden lehetőséget próbáltam kihasználni a fejlődésre. A kezdeti látványos eredmények után viszont még egy hosszú harc következett, amit a félelmekkel való szembenézés, az időnkénti visszaesésekkel való megküzdés és a pszichés megerősödés határoztak meg.
Nem derült ki, hogy mi okozta a stroke-ot. Látszólag nem is volt értelme annak, ami történt. De rájöttem, hogy nekem kell értelmet adni neki. Sokat tanultam az elmúlt időszakból és próbálom felhasználni a tapasztalataimat, hogy jobbá, többé váljak, és hogy másoknak is segíteni tudjak.
Kocsis Gábor