Szandra története

Szandra története

10755008_10205509857447816_394684152_n2012-ben kezdődött, úgy emlékszem abban az évben már szinte minden nappal gyengébb lett a fizikai teherbírásom. Ami azért meglepő, mert szinte semmi megterhelő tevékenységet nem csináltam. Volt egy tökéletesnek mondható állásom, napi 8 órában adminisztrátorként, amibe még örömömet is leltem, sőt kifejezetten szerettem. Az előzményekhez tartozik, hogy ez előtt pár évvel hasonló fáradtságot észleltem magamon, ezzel jártam különböző vizsgálatokon, akkor közepes depressziót diagnosztizáltak rajtam, ez 2011-ben egy kedvező életszakasznak köszönhetően meg is szűnt, úgyhogy valóban helyes diagnózis lehetett.

Na, de vissza a kialakuláshoz. Szóval a folyamatos fáradtság hasonló volt, mint anno a depressziónál, így mivel voltak kisebb zűrök a magánéletemben, ezúttal is erre gyanakodtam. Hiszen 24 éves voltam, mi más bajom is lehetne? /gondoltam én…/ Viszont 2012 augusztusára egyszer csak szinte egyik napról a másikra a jobb szemgolyómon szúró, görcsös fájdalmat kezdtem el érezni, ami rohamosan egyre nagyobb szakaszokban jobb oldali látásvesztést eredményezett. Na, ekkor már felkerestem egy neves szemészeti klinikát a városban, ott is mindenféle vizsgálaton estem át, mikor megállapították, hogy a jobb szemem 70%-ára nem látok, erről még képet is kaptam. Szemkenőcsöt, antibiotikumot kaptam, majd egy kontroll időpontot.

A kontrollra cca. 2-3 hét múlva kellett mennem, mikor is az állapotom semmit sem javult a felírt, s alkalmazott készítményektől. Akkor szemész orvosomban felötlött, hogy esetleges neurológiai problémám lehet, ezúttal még a látásvesztés és gyengeség miatt a sclerosis multiplex gyanúja is felmerült. Folytattam hát utam egy szintén neves klinika neurológiai szakrendelésén, ahol az ügyeletes hölgy járás/látás/egyensúly vizsgálatoknak vetett alá, majd közölte velem, hogy kivizsgálás céljából fel kéne mennem az osztályra, pár napig befeküdni. Így is történt. Ez már 2012. szeptember 6-án volt. Ha jól emlékszem, még aznap este CT- n is voltam, ami mint utóbb kiderült, teljesen normális volt. Másnap a doktornő közölte velem, hogy látóideg-gyulladáson kívül nem találtak mást, ez azonban a sclerosis m. első, vagy egyik tünete, ezt viszont csak liqorból/agyvízből/ lehet teljes biztonsággal kideríteni, úgyhogy szeptember 9-én lumbálás/gerinc megcsapolás/ lesz.

Mindez így is történt. Ez idő alatt 4 liter szteroid infúziót kaptam, s szép lassan elmúlt tőle a gyulladás, majd a látásom is visszatért.  Megtörtént a lumbálás, de annak csak x nap múlva van eredménye, így mivel már nagyon szerettem volna hazamenni, szeptember 14-én megkaptam a zárójelentést, szintén egy kontroll időponttal, mikoris kiderül a lumbálás eredménye… azaz sclerosis, avagy nem. A lumbálás után sokat kell inni, mert szédülhet az ember utána, én így is voltam, de legalább már jól láttam mindkét szememre, s izgatottan vártam a kontroll eljövetelét, hogy kiderüljön mi is volt ez.

Ha jól emlékszem szeptember 20-a környéke volt az. Addig vidéken, a várostól 60 km-re voltam a szüleimmel, mert az élettársamnak szoros volt a munkabeosztása, s nem szerettem volna ilyen gyengén sokáig egyedül maradni. Eztán eljött a kontroll időpontja, ahol kiderült, hogy nem sclerosis multiplexem van, de azért fél év múlva menjek vissza egy újabb kontrollra, ahol csinálnak CT-t is.

Pihenés, még 10 nap táppénz/szabadság és irány dolgozni. Hazafelé a barátnőmékkel jöttünk kocsival, kb. 35-40 fok lehetett akkor, én mégis fáztam. Ez után ez így is volt cca. 1,2-2 hétig. Természetesen orvos látott, s mivel a szteroid infúzió legyengíti a szervezetet, lappangó betegségre gyanakodtunk. 24 évesen mire másra is lehetett volna… gondoltuk mindannyian.  De a láz, hidegrázással egyre csak nem szűnt, erre szeptember legvégén már egy sürgősségi osztályra szállítottak /akkor még a család/ Ott azonnal elvégezték a szükséges vizsgálatokat, minden normális volt. Így felkerültem az intenzív osztályra, aholis október 3-án megtörtént a baj, hajnalba stroke-ot kaptam.

Viszont erről már nem sok emlékem van, csak a nővérek és orvosok szaladgálása és hogy mentővel visznek valahova. Onnantól homály. A végkifejlet ezután egy  craniotomia/agyi nyomás miatti jobb oldali koponya-nyitás/ lett és egy bal oldali bénulás, amit én csak október 16-án észleltem a kóma utáni ébredést követően. Amiből kopaszon, kb. 38 kilósan ébredtem, lélegeztető gépre csatolva.

Aztán következtek a vizsgálatok. Mitől volt a láz, majd a stroke? Addig tiszta volt a koponya-nyitás miatt, hogy egy baktérium-góc okozta, de honnan indult???  Szerencsére egy okos doktornőnek eszébe jutott, hogy esetleg a szívemmel lehet gond, talán szívbelhártya gyulladás, mert a lázam egyre nem szűnt, akkor már jégakukkal körberakva feküdtem.  Ultrahang vizsgálattal derült ki, hogy a mitrális billentyűmről szakadt le a baci, ami tönkretette azt, így ha erősebb leszek /és ha túlélem ezt is/ ki kell cserélni a billentyűm műre, ugyanis a leszakadt baci tönkretette, s nem jól szállítja a vért.   

Az az évi karácsonyt még az intenzív osztályon töltöttük a szeretteimmel. Nagyon jó helyen voltam, az ápolókkal szinte már családias viszonyba kerültem/kerültünk, így nem volt rossz ott karácsonyozni. Az ünnepek elteltével átszállítottak a szívműtét helyszínére, ahol úgy döntöttek, hogy elsőként rehabilitáljanak, mert még túl gyenge vagyok egy nyílt szívműtéthez.

Így hát 2013. január 14-én a rehabilitációm elkezdődött, ez 2014. január 17-én ért véget és végre a saját környezetemben épülhetek tovább. Az imént említett szívműtét 2014. április 29-én volt.  A jelenlegi állapotom most, hogy teljesen ellátom magam, 3 pontos tám bottal tudok járni, a bal karom vállból és környékből működik és 2 év után most kezdtek el beindulni az ujjaim. Nem kevés meló ez még mindig, de akik ez idő alatt mellettem maradtak, egyre csak erősítenek.  Jelenleg itthon épülök, leszázalékolva, s próbálok erőt meríteni egy halálos betegségből, amire többek között én vagyok az élő példa!

Fodor Alexandra

10 Comments

  1. Móni néni és Józsi bácsi

    Szia Szandra ! Nagyon megható volt a mit leirtál,lassan helyre fogsz jönni,drukkolunk neked ! mill puszi Móni néni és Józsi bacsi Jóbbulást 🙂

  2. Györgyné Dombrovszki

    Kedves Alexandra! A történetedről egy keveset hallottam a kis menyemtől/ Csombók Niki / de most, hogy az írásodból megismertelek, csodálom az erődet, kitartásodat!
    Kívánok Neked Isten áldásával jó egészséget, további kitartást, boldogságot, mert aki így akar és így tud küzdeni az megérdemli a boldogságot! Szeretettel Kati néni

  3. Kovács Ági

    Kedves Szandra!
    Gratulálok! További kitartást és jó egészséget kívánok! TE EGY IGAZI HŐS VAGY!
    Példát mutatsz nekünk!!!
    Puszillak, ölellek nagyon!
    Kovács Ági

  4. Kata

    Gratulálok.Bár nekem lenne ennyi lelkierőm gorsabban gyógyulnék és tudnám maga összekaparni.Én tudok járni támbot nélkül a bal oldalam kicsit gyengébb. De a rehabon sokat javítanak a gyógytornészok .

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük