Szilvi története: Nekem agyvérzésem volt, elég nagy kiterjedésű. Előjele, rendszeresen erős migrénem volt, hetente voltam vele dokinál, nem mért vérnyomást, mert sosem volt magas. Mint utólag kiderült évekig volt kezeletlen magas vérnyomásom. Persze tünetmentesen. Hozzá jött még a stressz és túlhajtottam magam, vállalkozóként mi mást tehettem?? Aznap reggel enyhe fejfájásom volt, azért ledolgoztam a napom, teljes erőbedobással, ahogy szoktam. Délután egy óra körül kicsit megszédültem. Olyan volt, mintha kívülről látnám magam. Aztán visszatértem”ˇmagamba”, viszont a beszédem zavaros lett.
Ekkor szépen lezártam a kasszát, bezártam az üzletet, beültem az autóba és elindultam. Haza is értem gond nélkül, csak12 km, de útközben egyre nehezebben tudtam felrakni a lábam a kuplungra. Mikor kiszálltam az autóból meg kellett kapaszkodnom, hogy talpon tudjak maradni, bejöttem a házba, bezárkóztam és összeestem, még annyi erőm volt, hogy felhívjam apukámat, aki csak annyit értett, nagyon rosszul vagyok, a többi halandzsa volt. Érdekes, hallottam, hogy nem azt mondom, amit akarok, mégsem tudtam javítani. Apukám átrohant hozzánk, már nem tudtam beengedni, rám törte az ajtót, hívta a mentőket. Fájdalmat nem éreztem, később el tudtam mesélni mi történt, tudtam ki volt a mentős, emlékeztem a helikopterre, a CT-re, este tértem magamhoz, még valahogy az is tudatosult bennem, hogy lebénultam. Ekkor majdnem 41 éves voltam.
Papp Szilvia
